Történelmünk

A kolozsvári Evangéliumi Keresztyén Testvér Gyülekezet alakulásának és fejlődésének krónikája.

"Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége. Mily igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az Ő útjai."
Róma 11: 33

Az 1930-as év Karácsony
harmadnapján, imaórára gyűlt össze 15 testvér, az Írisz telepen lakó, Kidéből
származó Bakó Sándor testvér lakására. Imaórájuk célja az volt, hogy lássák,
meg mit akar az Úr üzenni számukra, mert mind a 15 testvér egy lelki
feszültségben volt, mivel a közösség, ahova tartoztak (Baptista gyülekezet)
különböző dolgok miatt letértek az általuk elfogadott igei gyakorlat útjáról.
Ezek között voltak az elvilágiasodás, egy személyben, egyéni vezetés,
kenyértörés egyszer egy hónapban, és csak arra kinevezett felavatott testvér
végezhette. Ezért többször összegyűltek és imádkoztak, hogy az Úr adjon
vezetést ezen a területen.

Imádkozás után arra a
döntésre jutottak, egy egységes látás alapján, hogy új közösséget kell
létrehozni a tiszta evangélium tanításnak gyakorlatában. Ez után az elhatározás
után, a tizenöt testvérből nyolcan visszaléptek, hivatkozva családi helyzetükre
és az ezzel járó nehézségekre.

A másik hét testvér azonban,
kitartottak, kiknek a nevei a következők: Rusz János, Kovács Imre, Varga
András, Jeremiás Jenő, Bakó Sándor, Szakács Gyula és Moldován József, majd
később csatlakozott hozzájuk id. Schimert Feri.

Egy újabb kérdés merült fel,
kivel vállalnak testvéri kapcsolatot, közösséget? A döntés a következő volt:
csatlakoznak a Szabad Baptisták körzetéhez.

A kolozsvári gyülekezet
menetét négy időszakra oszthatjuk fel. Az első 1930 - 31-es év volt, házanként
összejöveteleket tartottak. Legtöbbször a Galamb utcai kis helyiségben a
Stolnai testvér lakásán. Imádkoztak és tanácsot kértek az Úrtól a további
tennivalókra.

Abban az időben már létezett
12 kis Szabad Baptista közösség, Pap Miklós körzeti munkás vezetése alatt. Nagy
szeretettel fogadták be 13.-nak ezt a kis csoportot.

Egy újabb kérdés, hogy hol
gyűljenek össze nyilvánosan, mert feleségeikkel és az új tagokkal, 20 volt a
létszám és törvénybe ütköző volt házaknál összegyűlni engedély nélkül.
Elhatározták, hogy bejelentik magukat a helyi hatságoknál.

Itt kezdődött el a második
időszak, a gyülekezet életében.

1931 – 32-ben, amikor egy 5
x 5 négyzetméteres termet béreltek, a Napkelet utcában, ahol már 27 tagja volt
a gyülekezetnek. Így lassan gyarapodott a kis közösség, Szabad Baptisták név
alatt.

Moldován József testvér egy
kis harmóniumot ajándékozott a közösségnek, a felesége játszott a harmoniumon,
így könnyebben tudtak énekelni, és új énekeket tanulni. Sok volt az érdeklődő,
új testvérek csatlakoztak. Ezek között Domokos Péter, aki Torda mellől,
Bágyonból Kolozsvárra költözött. Gotvald Sándor és felesége, Bucsi István, aki
Zilahról költözött Kolozsvárra, rajtuk kívül Bódis Ferenc és mások. A kis
gyülekezet fejlődött szellemi területen és jónak látták, hogy egy keresztyén
folyóiratot adjanak ki, Krestyán Közlöny cím alatt. Ezen kívül
szórólapokat osztottak “Mit mondd az írás” címmel. Felelős testvérek:
Jeremiás Jenő és Moldován József volt. Ebben az időben a Szabad Baptisták
kalotaszegi körzetéhez tartoztak. E kis közösségek körmunkása, Huszák Béla
testvér volt, akitől sok bölcs tanácsot kaptak.

1932-ben megismerkedtek az
Evangéliumi Keresztyén Testvér Gyülekezetekkel (Szalontáról Flessz József,
Bogya János és Jámbor László) Nagyfaluból Kis Mátyás, Kabai Ferenc, Kabai
Mózes, Deák Gyurkával. A Budapesti Keresztyén Testvér Gyülekezethez is eljutott
a hír, hogy Kolozsváron van egy kis csoport, akik csatlakoznak a gyülekezethez.
Ezek után meglátogatta őket dr. Kiss Ferenc és Ungár Aladár. Ezektől a
testvérektől tudták meg, hogy a Testvér Gyülekezetekben nincs emberileg
kiválasztott és szavazással kinevezett szolgáló, vezetőtestvér, hanem az Efézus
4: 11 szerint: “Ő adott némelyeket tanítókul, pásztorokul, evangélistákul és
profétákul a gyülekezetekbe, a szentek tökéletesbítése céljából”
, amit meg
is értettek és gyakorlatba helyeztek.

Áttértek a hét első napján
való kenyértörési gyakorlatra, amit nem csak az erre kinevezett testvérek
végezhették, hanem más szolgálótestvér is, akik erre alkalmasak voltak.

Az Evangéliumi Keresztyén
Testvér Gyülekezetek mind több és több bibliaismeretre jutottak és világosságot
kaptak a Szent Szellem által megértve, hogy a gyülekezeti munkát vének,
diakónusok és erre alkalmas testvérek végezhetik. Ezekre a szolgálatokra lett
beiktatva a nyolc alapító testvér, a nagyfalui Kabai Ferenc és Mára Sándor a
Szabad Baptisták gyülekezetének egyik véntestvére, imádkozás és kézrátétel
által.

Ebben az időben kezdődött el
a vasárnap délelőtti kenyértörés, Bibliaóra; délután evangélizálási órák.

Ekkor indult el a vasárnapi
iskola, amelyet egy komoly testvérnő, Burkát Vilma vezetett.

Egy pengetős zenekart
indított el Keresztesi Böske testvérnő, aki mandolinozni és gitározni tanította
az ifjakat. Ugyanebben az időben a Lázár és Moldován testvérnő, egy énekkart
hoztak létre és nagyon jól szolgáltak a gyülekezetben és más helyeken missziós
jelleggel.

A serdülő ifjakkal Moldován
József és Lázár testvér foglakozott nagy szeretettel, de a fegyelem is fontos
volt.

Ezeknek a reformoknak idején történt, hogy a 13 kis Szabad baptista
közösségekből 12 áttért az elismert Baptisták közé. A kolozsvári kis közösség
ezen a körön kívül maradt. A hatóságok nem zavarták az alkalmakat, mivel mint
Szabad Baptisták voltak elismerve. Megtudták, dr. Kis Ferenc és Kis Mátyás
testvéreken keresztül, hogy Romániában és Erdélyben sok Evangéliumi Testvér
Gyülekezet létezik, különösen a szász és német ajkú testvérek között Szeben,
Nagydisznód, Meggyes, Brassó és több találkozás és beszélgetés után, mivel
hitnézetük ugyanaz volt, 1935-ben csatlakoztak az Evangéliumi Keresztyén
Testvér Gyülekezetekhez, és el lettek fogadva a romániai gyülekezetek és az
erdélyi román, szász és német testvérek részéről.

Ettől az időtől elkezdődtek
a közös találkozások, legtöbbször Kolozsváron, konferenciák, ifjúsági
találkozók és felelős testvérek találkozója, Erdély részi és országos
találkozók a munkás testvérekkel. Ezeken az alkalmakon többször jelen volt Dr.
Kis Ferenc és Ungár Aladár testvér. A kis közösség tovább szaporodott, már nem
felelt meg a terem, gondoskodni kellett egy újabb, nagyobb terem béreléséről.
Egy ilyen terem, kb. 1500 lej havi bérletbe került volna. Összegyűltek a
testvérek és kiszámolták, hogy a 10 évi bérletből saját imaházat is
építhetnének.

Itt kezdődött el a harmadik
időszak a kolozsvári gyülekezet életében. A közöttük levő Rusz József
testvérnek volt egy üres telke a Fecske utca 42 szám alatt, amit felajánlott
testvéri áron, azaz 80. 000 lejért, amit részletre lehetett fizetni, amikor
erre lehetőség adódik.

Isten kegyelméből már
telekkel rendelkeztek. Sokszor átélték az imádkozás erejét és Isten vezetését.
A köztük levő hadirokkant és munkanélküli id. Schimert Ferenc, a gyülekezet
építésének alapjául, letette az egész vagyonát az asztalra, azaz, 5 lejt. Így
indult el az imaház építése, nehezen de teljes hittel.

A többi hat testvér
megegyezett abban, hogy fejenként 10. 000 lej kölcsönt vesznek a bankból és
elkezdik az új imaház építését.

A felvett kölcsön éppen csak
az alapanyagokra volt elég, elfogyott és megszűnt minden forrás, de az Úré nem.
Szombaton fizetni kellett a kőműveseket, de hiányzott 2. 400 lej. Imádkozásban
az Úr elé helyezték és Ő azonnal válaszolt. Szombat reggel a postás hozott 2.
400 lejt egy londoni testvértől, akivel dr. Kiss Ferenc testvér közölte, hogy
Kolozsváron egy új imaház épül. Ez egy újabb bátorítás volt a testvérek
számára. Az alapító testvérek elhatározták, hogy minden gyülekezetbe küldenek
keménypapírból készített perselyeket önkéntes adományokra, az építkezésre.
Elküldték a körülöttük levő Szabad Baptista gyülekezetekbe, de ez nem járt nagy
eredménnyel, mert csak két kis közösség küldött pénzt.

Az építkezést 1932. július.
1-én kezdték el, és November 15-én beköltöztek az új imaházba. A megnyitón több
erdélyi gyülekezet vett részt, közöttük a monostori baptista testvérek is az
akkori fúvós zenekarral, ők szolgáltak ezen az alkalmon.

Ettől az időtől kezdve több
találkozót, konferenciát rendeztek a bihari, szilágysági és magyarországi
testvérekkel, közöttük dr. Kiss Ferenc és Ungár Aladár is.

Az 1932-es években még
kapcsolatot tartottak a bethánistákkal, a zsidó misszióval és az Aliansz
imaheteken is résztvettek, ahol a kolozsvári énekkar szolgált ifj.  Schimert Ferenc vezetésével, aki a ’40-es
évek elején került a gyülekezetbe. Komoly szolgálótestvér és pénztárosa volt a
gyülekezetnek. Ezek az együttmunkálkodások az ‘50-es évek után nagyon
megritkultak, mert a hatóságok nem látták jónak és ellenőrizték az ilyen
nagyméretű összejöveteleket.

Az Erdélyi Keresztyén
Testvér Gyülekezetek tovább folytatták a találkozókat, konferenciákat. A gyülekezet
szaporodott és az 1935-ös években, Régenből Kolozsvárra költözött egy Rusz
Miklós nevezetű testvér, családjával együtt. Hűséges szolgálótestvér volt és
egyben a gondnoki szolgálatot is elvállalta. A ’40-es években visszaköltöztek
Régenbe, különböző okok miatt. Rusz Miklós halála után (1948), a testvérnő,
fiával Rusz Jánossal visszaköltözött Kolozsvárra. Istennek gondja volt elhívni
újabb munkásokat, ezek közé tartozott Horváth Ferenc, kidei származású, jó
tanító és evangélista volt. Öreg korára szellemileg teljesen tönkrement,
visszatért a világba és haláláig nem tudott helyreállni.

Egy áldott életű testvér
volt Velcán László (Tatú). Komoly szolgálótestvér és haláláig bizonyságtevő
életet élt.

1949-es évben került
Kolozsvárra Gilkán Zoltán, aki a vulkáni gyülekezet tagja volt. Elvállalta a
gondnoki szolgálatot és végezte családjával együtt. Szolgálótestvér volt,
szolgálata kiterjedt a román testvérek közé, jelesen Moldvába.

Ifj. Rusz Miklós 1940-es
években került be Kolozsvárra, szolgált a gyülekezetben és énekkari tag volt.
Kedves, csendes életet élt, nagyon sokat segített a nyugatról érkezett Bibliák
elrejtésében.

Egy újabb szolgája az Úrnak,
Rusz János volt, Régenből való visszaköltözése után, Magyarországra költözött
és magával vitt több ifjú testvért: Szabó László, Szabó Ernő, Jeremiás Tamás és
Lázár Ottó. Ezzel nagyon megritkult a Kolozsvári ifjúság.

1948-ban visszatért
Kolozsvárra, és mint ifjú, munkálkodott a Kolozsvári gyülekezetbe. Nősülése
után elfoglalta helyét a szolgálótestvérek között. Tanítói szolgálatot kapott
az Úrtól, elismert lett egész Erdélyben. Sok időn át az ifjúsággal
foglalkozott, sok Balánbányai kiránduláson vett részt, zene és énekkarvezető
volt. A ’70-es években a bukaresti Testvér Gyülekezetek Uniójában képviselte az
Erdélyi Magyar gyülekezeteket, Moldován Józseffel együtt.

Id. Mezei János a ‘44-es
években csatlakozott a Kolozsvári gyülekezethez, akinek az Úr egy különös
pásztori ajándékot adott. Ritkán szolgált a gyülekezetben, inkább
kenyértörésen. Elismert volt az ő szolgálatában, mindenkit tudott biztatni,
bátorítani, vigasztalni és felemelni. Ezt a szolgálatot végezte élete végéig.
Ez a szolgálat még mindig hiányzik a kolozsvári gyülekezetből.

1940-es évek után
Kolozsvárra költözött egy C
âmpian János nevezetű
testvér, aki azelőtt Budapesten élt, báznai származású. Az 1950-es években
Nagyfaluba költözött, ott dolgozott, mint cipész. Visszaköltözése után a
szolgáló testvérek köze került, szolgálata inkább a román ajkú testvérek között
nyilvánult meg.

Az 1950 – 60-as években sok
áldott alkalmat adott az Úr. Moldován testvér főtéri lakásán majdnem minden
este ifjak gyűltek össze, akik Romániából Kolozsvárra jöttek egyetemre. Ezek
közül ismert Cioata Silviu, Costica testvér és Mircea nevű filozófus testvér,
aki tudta a Biblia sok igeverseit. Ezekkel együtt a kolozsvári ifjúság minden
tagja, részt vett ezeken az estéken.

1948 – 1952-es években újabb
ifjú testvérekkel áldotta meg az Úr a kolozsvári gyülekezetet.

1948-ban Veltan József
testvér, aki ifjú korában is tevékenykedett a gyülekezetben. Házassága után
szolgáló testvér lett, az énekkarban és zenekarban is tevékenykedett egészen
1987-ig, amikor családjával együtt Németországba költözött. Azóta is évente
meglátogatja az összes erdélyi gyülekezeteket, feleségével együtt, ami nagy
áldásul szolgál a gyülekezeteknek.

Ugyanabban az évben,
1948-ban, került a közösségbe idős Szabó Jenő testvér, aki a világból tért meg,
nagyon örült az új környezetnek. Énekkari és zenekari tag lett, amíg besorolták
katonának. Házassága után a szolgáló testvérek közé állt. Sokat utazott az
alapító testvérekkel. Az erdélyi gyülekezeteket látogatták. Rusz János testvér
halála után az ifjúsággal is foglalkozott. Sok áldásban volt részük, a
Balánbányai ifjúsági kirándulásokon és találkozókon.

Idős Mezei Ferenc is ebben
az időben tért meg, 1948-ban. Civil foglalkozása fuvaros volt, majd később
szakmált tanult, és mint autószerelő dolgozott a kolozsvári IRA gépjármű
karbantartó üzemében. 1956-ban kötött házasságot Rusz Máriával. Szolgálótestvér
volt a gyülekezetben, de a diakónusi szolgálatban is nagyon sok szolgálatot
végzett. Szívén volt a betegek, a szegények helyzete és ezek segítsége. Ezt a
szolgálatot végezte élete végéig. 1980-as évben nagy részt vállalt az új
gyülekezet ház építési munkájában.

Idős Horváth Vilmos 1952-ben
tért meg, aki hivő szülők gyermeke volt. Szolgálótestvér volt, sokat
tevékenykedett Mezei Ferenc testvérrel, a diakónusi szolgálatban, az 1990-es
évekig. Ezek után nem vállalt a gyülekezetben semmi felelőséget és legtöbbet
egyénileg tevékenykedett. A 2000-es évek után teljesen külön dolgozott, ami
után kikerült a közösségből.

Az 1952-es években,
Fehérdről Kolozsvárra költözött a Hadnagy család, gyermekeivel együtt
(munkaviszonyok miatt). Ebben az évben tért meg Hadnagy István és csatlakozott
a kolozsvári gyülekezethez. Házassága után szolgálótestvér lett, majd 1954-ben
Dicsőszentmártonba költözött, mivel nagy szükség volt ott szolgálótestvérre.
Sok évig szolgált az Úrnak, ebben a városban.

Utána Hadnagy Zsigmond
csatlakozott a gyülekezethez. Ifjúsági tag és szolgáló testvér volt a
közösségben. 1955-ben Dicsőbe költözött, mivel megházasodott. Azóta ott él és
nagyon hasznos szolgálatot végez, az ottani gyülekezetben.

1970 be Kiskapusról,
Kolozsvárra költözött Szász Sándor, aki miután megházasodott, diakónusi
szolgálatot végzett. Nagyon jó énekkarvezető volt az 1987-es évig.
Németországba költözött családjával.

Idős Mezei János, mint hivő
szülők gyermeke, 1971-ben került a kolozsvári közösségbe. Házassága után, aktív
szolgáló testvér lett. Diakónusi szolgálatot is végzett, más fiatal
testvérekkel együtt.

Géváld Miklós testvér, a
Baptista gyülekezetből került a kolozsvári gyülekezetbe, 1971-ben. Szolgáló
testvér és diakónusi szolgálatot is végzett.

Krestel Wili testvér, aki
Dicsőből került Kolozsvárra az 1980-as évben. Hivő szülők gyermeke. Nősülése
után szolgálótestvérek közzé állt. Diakónusi szolgálatban is tevékenykedett,
majd 1994-ben Németországba költözött családjával együtt.

Az 1970 – 75-ös években a
nagy árvizek idején, sok külföldi testvér látogatta meg az erdélyi
gyülekezeteket.

A Váradról Svájcba költözött,
Aranyi László szervezte, több éven át a segélyek behozatalát Svájcból az
árvízkárosultak részére. Nagy cél ebben a Bibliák szállítása volt. Több ezer,
magyar és román Bibliát szállítottak Erdélybe. Az Úr csodálatos vezetése és
megőrzése tette ezt lehetővé. Ezek közé tartozott a Rudi, Reter, Oliver
testvérek és mások.

Elég gyakori látogatásokat
szervezett a magyarországi Bozsoki Sándor testvér az Angliai, Írországi
testvérekkel, többek között a Martin Becker testvérrel, majd később a Boby
testvérrel Írországból, akik nagy áldozat árán végeztek a szolgálatukat az
Erdélyi gyülekezetek felé. Ezek a látogatások kiterjedtek Romániára is, és a
Martin testvéren keresztül Ukrajnába is.

1972-ben ismerkedtünk meg a
kunágotai Egri Sándorral, aki több alkalommal látogatta meg az erdélyi
gyülekezeteket, a nagyéri Lőrinc Sándorral és más testvérekkel Magyarországról.

A Balánbányai kirándulások
1970-es években kezdődtek, a mostani üdülőház még nem volt megépítve. Egy csűr
és két nagy szénapadlás, ezek voltak a hálószobák. Az udvaron egy sor asztal,
ahol ettünk, legtöbbször az udvaron épített tábori kályhán (egy nagy fémlemez)
főztünk. Nagyon sok szép emlék fűz ehhez a kezdethez. Sok családi, ifjúsági
kiránduláson vettünk részt. Vasárnaponként az udvaron Bibliaórákat tartottunk,
ahol a házigazdánk és a munkára kijött szomszédok is résztvettek.

1988-ban a házigazdánk,
János bácsi felajánlotta az udvarának egyik részét, hogy vegyük meg és építsünk
egy üdülőházat. Ennek a felépítésében külföldi testvérek is segítettek.
1990-ben kezdtük el az üdülő építését. A ház tervrajzát Hadnagy Ferenc és
Magdolna készítette.

Csikszentdomokosi Szabó
Károly testvér vállalta a nyaraló felépítését. Kolozsvári testvérek közül sokan
résztvettek az építkezésben, különösen az akkori ifjúsági tagok. Sok örömben és
áldásban volt részünk. Fiatalok tértek meg és két esetben bemerítkezési
ünnepünk is volt a telek előtti patakban, ahol Erdélyi Testvér Gyülekezetekből
szolgáltak, Kolozsvár, Parajd, Vásárhely, Várad, Tárkány és dicsői testvérek.

Jelenleg a Balánbányai
üdülőházért felelős testvérek ifj. Szabó Jenő és Vulturár Attila.

Így érkeztünk a kolozsvári
gyülekezet negyedik időszakára.

Elviselhetetlen volt már a
helyzetünk a Fecske utcai gyülekezetben, a nagy forgalom miatt, vonatok és
autóbusz járatok nagy zajt okoztak, a gyülekezet termében szűkös volt a hely,
már nem fértünk és találkozókat sem szervezhettünk. Ebben az időben az alapító
testvérek közül már csak Moldován József élt.

Az Úr elé helyeztük
vágyunkat és kértük az Ő vezetését egy új imaház megvásárlásához. Hosszú idő
után, 1977-ben találtunk egy, egy emeletes családi házat az Odobesti utca 2
szám alatt, amit a régi imaházzal elcseréltünk, elég megfelelő különbözet
fizetéssel, és egy rövid idő után megkaptuk a megvásárlási engedélyt a
gyülekezet nevére. Abban az időben törvényileg szabályozva volt, hol
vásárolhatnak a felekezetek ingatlanokat.

Nem volt szabad közel
iskolához, óvodához, templomhoz, mozihoz, kultúrházakhoz, stb.

Ebben az esetben is, mint
máskor egy újabb összefogásra volt szükség, fizikai és szellemi területen,
azzal a reménységgel, hogy az Úr segítségünkre lesz, mint sokszor azelőtt is.

Az akkori vénekre és
szolgálótestvérekre várt az új feladat. Ezek között volt id. Rusz János,
Schimert Ferenc, Velcán József, id. Szabó Jenő, id. Mezei Ferenc és Horváth
Vilmos.

A legnagyobb probléma az
építkezési engedély megszerzése volt. Két és fél éven keresztül kellett
Bukarestbe utazni, és a kolozsvári néptanács építkezési irodájába járni, de
mindig találtak okot arra, hogy ne adják meg az engedélyt. Ezeket az utakat és
feszültségtejes megbeszéléseket id. Szabó Jenő vállalta és végezte.

Közben kezdtük beszerezni a
szükséges anyagokat, ami nagy nehézségekkel járt.

Imaházak részére nem utaltak
ki építkezési anyagokat. Válaszként azt mondták, hogy családi házakat kell
építeni és nem imaházakat.

Isten minden időben
csodálatosan válaszolt imáinkra, és elénk került, egy Írisz telepi ismerős,
Măgureanu nevezetű személy, akin keresztül vagonszámra kaptunk faanyagot,
cementet és más szükséges anyagokat.

Tudniillik az említett
személy, az erdélyi Ortodox egyház építési és beszerzési megbízottja volt, aki
az egyház kiutalásaiból biztosított nekünk anyagot. Már majdnem minden
szükséges anyag megvolt, de az építkezési engedélyt nem akarták kibocsátani.
Minden alkalommal az Úr elé helyeztük ezt a problémát is és Isten csodálatosan
válaszolt.

1977 februárjában az
Egyesült Államokból indított az Úr Romániába hivatalos látogatásra két
misszionárus testvért.

A bukaresti Unió testvérei
értesítettek, hogy február hónap végén meg leszünk látogatva a két testvér
által.

Ugyanabban az időben hívtak
a kolozsvári néptanácshoz az építkezési osztályra, ahol a helyi vallásügyi
megbízott is jelen volt.

Közölték a hivatalos
látogatást, de figyelmeztettek, hogy hogyan képviseljük Románia politikáját,
ahol teljes vallásszabadságban élhetünk.

A válasz az volt, hogy
elsősorban azt fogják kérdezni, hogy miért nem építettük fel az új imaházat?
Mit válaszoljunk erre, kérjük írásba adni, és mi azt felolvassuk. Erre azt a
választ kaptuk, megmondhatjuk azt, hogy a napokban kézbesítik az engedélyt.
Ebből egy vita kerekedett, igazolva azt, hogy két és fél éve várjuk az engedély
kibocsátását, és már nem bízhatunk az ígéretekben. Ekkor az építkezési osztály
főnöke nagyon mérgesen kérte a dossziét a helyszíni rajzokkal és aláírta az
engedélyt. Annyit tett hozzá, mutassák meg a vendégeknek az engedélyt. Ilyen
csodálatos a mi Istenünk, ismeri minden mi dolgainkat és közbelép szükség
esetén.

Így elkezdhettük az épület átalakítását.
A földszint maradt a régi formájában, az emeleten levő több szoba egy nagy
teremmé lett átalakítva és két karzatot is terveztünk. Csodálatosan válaszoltak
az erdélyi testvérek, amikor közöltük velük a munka megkezdését és jöttek a
testvérek Parajdról, Dicsőből, Tárkányból, Váradról, Kémerről, Nagyfaluból,
Krasznáról, Kidéből, legtöbben szakemberek voltak. 1980. március hónapban
kezdtük az átalakítási munkálatokat, alkalmaztunk három kőművest, értelmes
szakemberek voltak. Együtt a vidéki testvérekkel nagyon gyors ütemben haladt a
munka. Elsőnek az épület hátsó részén az alagsorban levő műhelyt hoztuk létre,
ahova be is költöztünk, egy 14 x 4, 5 méteres terembe.

A többi munka tovább folyt
Isten segítségével és a testvérek kitartó munkájában.

Id. Szabó Jenő testvér
udvarán egy 40 személynek teríthető asztal állt, ahol minden munkára jött
testvér ebédet kaphatott.

A gyülekezet nőtestvérei
kitartóan dolgoztak a munkások ellátásában és elszállásolásában, és ha szükség
volt, az építkezésbe is besegítettek. A terembe bemerítő medencét építettünk,
kazánt helyeztünk az épület alatti pincébe, amely fával és szénnel működött,
amit később lecseréltünk földgáz automata fűtőkazánra.

Ebben a nagy munkában minden
gyülekezeti tag kivétel nélkül kivette részét. Közben a padok is megérkeztek
egy vidéki asztalos mester készítette az ablakokkal és ajtókkal együtt. Az Úr
segítségével 1980. szeptember. 28-án megnyitó ünnepélyre gyűltünk össze. Tele
lett az új imaház, kb. 550-en voltunk.

Több külföldi német, svájci,
angol és magyarországi testvérek vettek részt a megnyitói ünnepségen, az Úr
áldását kívánták az új imaházra és az ebben történő munkára. A megnyitón
lehetőségünk volt megköszönni úgy a külföldi testvéreknek, mint az erdélyi
gyülekezeteknek pénzbeli hozzájárulásukat az imaház építésével kapcsolatban.
Külön megköszöntük vidéki testvéreknek, akik fizikai területen kitartottak az
imaház felépítéséig.

Az 1980-as évek után még
gyakoribbak lettek a testvéri találkozok, negyedévi konferenciák az Erdélyrészi
testvérekkel. Bemerítkezési ünnepélyek voltak szinte évente és több menyegzői
ünnepélyben is volt részünk.

Isten újabb ifjú
testvérekkel áldotta meg a kolozsvári gyülekezetet, akik közül többen
megtalálták helyüket a gyülekezeti szolgálatban.

Babos Márton testvér, aki az
1980-as évben tért meg, hivő szülök gyermeke, aki az ifjúságban tevékenykedett,
és a szolgálótestvérek, közé tartozik, szolgál a gyülekezetben, és a vidéki
gyülekezetekben is, ezen kívül az iratmissziónak felelőse Erdélyben.

Bakó József testvér, kidei
származású ifjú, hivő szülők gyermeke, aki Kolozsvárra jött szakiskolába, egy
hűséges ifjú tag volt és napjainkig szívén hordja a gyülekezet, ifjúság és
vasárnapi iskola helyzetét. Szolgálatot végez a helyi és vidéki
gyülekezetekben.

Bakó Benci testvér, ugyancsak
kidei származású, hivő szülők gyermeke, ő is továbbtanulás céljából jött
Kolozsvárra. 1986-ban tért meg, nősülése után a szolgálótestvérek közé került,
akit nagyon érdekel a gyülekezet helyzete és szolgál a helyi és vidéki
gyülekezetekben.

Ifj. Fórrai István, aki ifjú
korában megtért és csatlakozott a kolozsvári gyülekezethez. Egy igen nagyon
tevékeny ifjú testvér volt, nagyon érdekelte Isten igéje, sokat szolgált
ifjúsági órákon és a gyülekezetben.

Bakó Sándor testvér, kidei
származású, hivő szülők gyermeke, aki ugyancsak továbbtanulás miatt került
Kolozsvárra. Az Úr igéje megérintette szívét és 1995-ben megtért. Ifjúsági tag
volt és házasságra lépése után a szolgálótestvérek közé került.

1990-es évek után sok drága
külföldi testvér tett látogatást gyülekezetünkben és egész Erdélyben, Bozsoki
Sándor testvér kíséretében, aki egyben tolmács is volt. Az említett testvéren
keresztül meghívtuk az őszi hálaadó-ünnepélyre Arizonából, Harold Barington
testvért. Ezen az alkalmon sok erdélyi gyülekezetből vettek részt testvérek. A
Harold testvér csodálkozott azon, hogy délelőtt 9-től, 12 óráig, majd közös
ebéd után este 9 óráig együtt voltunk, énekeltünk, dicsőítettük az Urat.
Testvérünk azt mondta, hogy: “Arizonában ilyet nem lehet elvárni. Délelőtt egy
óra és délután még egy óra az összejöveteli alkalom.” A testvér visszautazása
előtt úgy nyilatkozott, hogy a szívének egy része Kolozsváron maradt. Utána még
többször meghívtuk a Sándor testvéren keresztül bibliatanulmányozásra,
fiatalok, középkorúak és idős testvérek számára. Ezek után Harold testvér még
meglátogatott minket feleségével együtt és még más testvérek is feleségeikkel.
Ezen alkalmakon nagyon sok áldásban volt részünk.

Ezekben az években
magyarországi testvérek is több esetben tettek látogatást Erdélyben, különösen
Kolozsváron, ezek között a Madarász Lajos (Lali bácsi) Miskolcról, aki egy
konferencián vett részt feleségével együtt. Meglátogatott ifj. Madarász Lajos
és Madarász István, ugyanakkor a budapesti gyülekezetekből is jöttek testvérek.

2001-es évben újabb ifjú
testvérek tértek meg és kerültek be a szolgálatba. Ezek között az ifj. Hadnagy
Ferike, 2001-ben értette meg Isten igéjét és csatlakozott a gyülekezethez. Egy
nagyon tevékeny ifjúsági tag volt, ebben az időben indította el az énekcsoportot.
Házasságra lépése után Németországba költözött. Aktívan részt vett a fúvós
zenekarban is, amit Bán Sándor, egy baptista testvér javaslatára kezdtünk el,
aki az ő egész életét erre szentelte és Erdélyben nagyon sok gyülekezetben
indított el fúvós csoportokat. A hangszereket az Írisztelepi román baptista
testvérektől kölcsönöztük, majd lecseréltük újabbakra, amiket külföldi
testvérek ajándékoztak. Bán Sándor halála (2004) után, fia, Bán Emánuel (Putyu)
vette át a fúvószenekar vezetését. Erre a szolgálatra minden fiatal fel volt
kérve, de kevesen vállalkoztak.

Nagy Sándor is ebben az
évben csatlakozott a gyülekezethez, hivő szülők gyermeke. Nagyon komolyan veszi
Isten igéjét, ifjúsági alkalmakon többször szolgál Isten igéjéből és ifjúsági
evangelizáló alkalmakon.

Hadnagy Attila, is 2001-ben
vallotta meg hitét, hivő szülők gyermeke és csatlakozott a gyülekezethez. Az Úr
a szívére helyezte az ifjúsági énekcsoporttal való foglalkozást. Az ifjúsági
órákat is vezeti, kirándulásokat és más gyülekezetek látogatását szervezi meg.
Örömmel végzi ezt a szolgálatot az Úr dicsőségére és a testvérek örömére. A
fúvószenekarnak és énekkarnak egyik aktív tagja.

A kolozsvári gyülekezetben
az énekkar is missziós jelleggel szolgál, ünnepségeken, temetéseken, Szász
Elemér vezetésével az 1987-es évektől.

A 2002-es évek után bővült a
gyülekezet ifjú tagjainak kapcsolata a magyarországi ifjúságokkal. A nagyéri
ifjúsággal ismerkedtek meg, ifjúsági találkozókat szerveztek, megismerhették
egymást és szellemi tevékenységüket is.

Később a miskolci
gyülekezet, és ifjúsága meghívásának örültünk, ahol már több esetben volt
alkalmuk a kolozsvári vagy éppen Erdély részi fiataloknak együtt örvendezni
táborokon és konferenciákon.

Jelenleg a gyülekezet
életében több tevékenység vette kezdetét és hisszük, hogy az Úr segítségével
kitartó munkává válik.

Hat éve kezdetét vette egy
női kör, amelynek kezdeményezője Mezei Erzsébet más munkatársakkal együtt, ahol
40 - 50 testvérnő szokott részt venni. Később konferenciák is voltak rendezve,
jelesen Kidében, jó Bibliai témákkal, ahol a falu nőszemélyei is meg voltak
híva.

A vasárnapi iskola is
fellendült és komoly foglakozás van a gyerekekkel, a felelős testvérnő Bakó
Erika, munkatársai: Mezei Ildikó, Hadnagy Melinda és Szabó Noémi.

Kezdetet vette a leánykör
is, ahol együtt énekelnek és dicsőítik az Urat.

Most alakulóban van a fiúkör
is, ahol ifjúsági témák kerülnek elő. Célja, felismerni azt a területet, ahol
az Úr akarja használni őket.

A gyülekezet szolgáló
testvérei havonta találkoznak, ahol a szolgálatokat elemezzük, és azokat
megbeszéljük. Kölcsönösen elfogadjuk egymás észrevételeit. Az előttünk álló
szolgálatokról beszélünk és látogatásokról a Széki, Kidei és más
gyülekezetekbe.

Egy újabb munka kezdődött a
gyülekezetben.

Az Úr rendelt értelmes
ifjakat, akik a szolgálatokat digitális audió formátumban fölveszik. Ezek
nagyon hasznosak, mert eljuthatnak azokhoz a testvérekhez, akik képtelenek a
gyülekezeti alkalmakat látogatni.

A helyi gyülekezetben
aktívan szolgáló testvérek a következők: id. Szabó Jenő, Hadnagy Ferenc, Babos
Márton, Bakó József, Bakó Bence, Bakó Sándor és alkalmakként szolgáló
testvérek: Géváld Miklós, Hadnagy Attila.

Tudatosak vagyunk ezek
mellett sok hiányosságunknak, de az Úrban bízva és kérve az Ő vezetését
szeretnénk sokkal jobban és kitartóbban szolgálni az Urat.

„Annak pedig, aki véghetetlen
bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb hogyan mi kérjük vagy elgondoljuk,
a bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Jézus
Krisztusban, nemzetségről nemzetségre, örökkön örökké. Ámen.”

     Efézus 3: 20, 21